Van egy szép mondás, miszerint: Egy napon besétál Valaki az életedbe, és megmutatja, miért nem működött eddig mással... Teljesen igaz. Zozzzit egy magányos napon ismertem meg szeptember 6-án. Egy közösségi oldalról, mert szerettem volna beszélgetni valakivel kötöttség nélkül... Ő se keresett kapcsolatot, én sem...csak társaságra vágytunk mindketten. Neki volt is egy találkozgatós kapcsolata, így nagyon könnyű volt természetesen önmagamnak lenni a beszélgetések alkalmával. Ezek az eszmecserék reggeltől estig tartottak... :) Egy nap, mikor a randija után megkérdeztem, hogy telt, hogy érezte magát, azt mondta: Jó volt, de....alig várta, hogy hazaérjen, és beszélhessen Velem... Ettől fogva sokkal mélyebbek lettek a beszélgetések... Akaratlanul is. És az volt az utolsó randija. Innentől egyszerre csináltunk mindent: egyszerre keltünk reggel, egyszerre ettünk, kávéztunk, egyszerre mentünk aludni este. Ha a másik elfoglalt volt, hiányoltuk. Tanácsokkal, tippekkel láttuk el egymást. Lassan, tudat alatt már mindketten többet éreztünk az egyszerű társaságnál. Míg egyszer rákérdeztem: Most tulajdonképpen milyen kapcsolatban is vagyunk?? Ez volt a felismerés pillanata, hogy sokkal több, mint barát, annak ellenére, hogy soha nem találkoztunk, csak képekről, és szavakból ismerjük egymást... Jött egy ötlet...hogy találkozzunk, lássuk meg, mi lesz. Mint egy tizenéves csitri, úgy készülődtem az első randira, ahová a 16 hónapos babámat is magammal vittem.

Eljött hát a nap...október 10.... Egy pillantás elég volt... Tudtam, hogy ebből nem menekülök, hatalmába kerített valami csodálatos rózsaszínű köd, amire nagyon régóta vágytam. És a legjobb, hogy Őt is...nincs menekvés...

Gátakkal, buktatókkal teli szerelem lesz ez, de megéri harcolni érte... És ahogy a lányommal bánt....az maga a tökély. Nagyon hamar eltelt az idő... Két nap múlva újra randi, mikor a másik két csajomat is alkalma nyílt megismerni, hiszen egy kalandparkba mentünk.

Meglepett...eljött értünk. :) Csodás nap volt, remekül szót értett az amúgy rosszcsont és szabadszájú Tündérkéimmel... Én meg csak ámultam és bámultam, és csodáltam Őt... Röviden így történt...

És azóta is rajongok érte, Ő értem. Csak azt adja meg a Drága jó Isten, hogy minden akadályt ( távolságot, és anyagiakat) le tudjunk győzni, át tudjuk verekedni magunkat rajta, és kiteljesedhessen ez a szerelem... <3 p="">

Megosztás a facebookon