Hát igen...Ide most azt kellene írnom, hogy szeretett drága jó Êdesanyám....  De én nem tudom ezt írni... Anyu egy különleges típus...akinek minden baja van az élettel. Mindenben a rosszat látja, egyszerűen utálja az életet, és azt is ha valaki boldog. Azzal az elvvel él, ha neki nem jó, másnak se legyen az. Így sajnos az évek alatt Édesapámat is, és majdnem engem is kikészített... Csak velem az a baj, hogy én nem hagyom. Ma is...pedig nincs elég bajom a félresiklott életemmel, most próbálom rendbe rakni, újrakezdeni, de az Édesanyám mindentől képes elvenni a kedvem.. Soha nem voltam neki elég jó, amióta az eszemet tudom. Számára nem vagyok jó anya, nem vagyok jó gyerek, és egyáltalán jó ember sem vagyok. De nem hiszek neki. Imádom a gyerekeimet, ami az erőmből csak telik, mindent megadok, mindent megteszek értük, hiszen ez így helyes, ennek így kell lennie. Ha kimegyek az utcára, mindig mindenkihez van egy kedves szavam, és mindenkit megajándékozok egy mosollyal. Mert tudom, milyen mosoly nélkül élni, és azt is tudom, mekkora lendületet tud adni egy kis kedvesség :) De hát itthon... Édesanyám miatt még levegőt sem merek nagyon venni, hogy ne legyen vita. Idegesítik a gyönyörűséges gyermekeim, és a puszta jelenlétem is idegesíti, na meg Édesapámé...akivel 35 éve él. Na szóval egy ilyen anyukával élek együtt, de azért szetetem ám...mert az anyukám. Csak kikészít...lassan mérgez.

Megosztás a facebookon