Kinyitom a szemem..Reggel 7óra 38 perc... Vasárnap van :) Gyorsan körbepásztázok a szobában, mi a helyzet.  Lássuk...: Csöppem ébren van melletem, már kepesztetni próbál, szopizni szeretne :) 16 és fél hónapos Ő. Kellemes ébredés :) Nagylányom is mozgolódik már, lassan meglátom a csodaszép arcát az ágyam mellett... Középső leánykám még szundít.

Adok magamnak pár percet gyönyörködni ebben a reggeben, de aztán hamar elöntik a fejemet a sötét gondolatok. Valahogy kenyeret és tejet kellene hozni a boltból.... De hogyan? Felkelek az ágyból, kinyitom a pénztárcámat...Hát ebből nem fog menni. Aztán pörög az agyam tovább... A lányoknak van némi aprója, megpróbálhatnám elkérni. Szerencsére megértik a helyzetet, és gond nélkül odaadják.

November 2-a van, az előző havi jövedelem elfogyott, ehavi még nincs... Lehet nem is lesz? Fejem felett lóg az inkasszó a bankszámlámon, melyet a munkahelyem rakott rá: leltárhiány megfizetése címen, amit az egyik kolléganőm lopott el... És nekem kell megfizetnem... Igazságtalan... Valaki ellop valamit, hogy boldoguljon, a tisztességes, három gyermeket egyedül nevelő édesanya meg fizesse meg.. Akkor is, ha ez a létét veszélyezteti. Mi lesz a lányokkal, ha nem veszik le az inkasszót? Mit adok nekik enni? És miből fogom a számláimat kifizetni? És a házon lévő jelzáloghitelt hogy fogom kifizetni?? 

A probléma azonnali megoldást kíván..

És borzasztóan hiányzik a Szerelmem is... Az a 60 kilóméter végtelennek tűnik ilyenkor. 

Megyek, hisz sok a dolgom... A nyüzsgés megkezdődött :)

Minden reggel egy új kezdet... Hajrá!!

Megosztás a facebookon